A gyermeknevelés téma kapcsán elkerülhetetlen, hogy megosszuk veletek egyik meghatározó könyvélményünket a Nobel-békedíjra is jelölt Thomas GORDON A gyereknevelés alapkönyve című könyvében bemutatott GYERMEKNEVELÉSI MODELLJÉRŐL, amely szemléletformáló módon, kommunikációs eszközöket is kezünkbe adva mutatja meg, hogyan tudunk igazán hatékonyak lenni szülőként, hogyan tudunk boldog, erős, megbízható kapcsolatba kerülni gyermekeinkkel.
A kulcs az EGYENRANGÚ KAPCSOLATTARTÁS, a SZÜLŐI HITELESSÉG, a nyílt, tiszta kommunikáció, amely az igények tudatosítására és kielégítésére, az érzelmek felvállalására, önmagunk és egymás tiszteletére épít és felelős, ÖNMAGÁT FEGYELMEZŐ ÉS EGYÜTTMŰKÖDŐ GYERMEKEKET NEVEL anélkül, hogy a szülői tekintélyre, a szülő bölcsességére, a szülők egységfrontjára épülve a félelem fegyverével élve, büntetéssel vagy kedvezmények megvonásával érné el ugyanezt. Hiszen gyermekeink maguktól, őszintén figyelembe veszik szülői igényünket, ha úgy állunk hozzájuk és ebben telnek a mindennapjaink.
A Gordon-féle modell világos rendszerén keresztül minden helyzetre találunk eszközöket, módszereket és azok beépítésére gyakorlati tanácsokat, sok-sok tévhitet eloszlató gondolattal.
Ilyen tévhit például az, hogy a szülőnek mindig elfogadónak kell lennie a gyermekkel szemben, még ha magát a viselkedését adott esetben nem is fogadja el. A Gordon-modell igazi szülői arcunkra ismertet rá, hiszen „a szülő, ha őszinte, akkor óhatatlanul érez elfogadást és el nem fogadást is a gyerekei iránt, sőt még ugyanarra a viselkedésre sem reagál különböző időben feltétlenül egyformán. Fölösleges (és lehetetlen) elrejteni valódi érzéseit, el lehet fogadni azt a tényt, hogy bizonyos viselkedés elfogadható az egyik szülő számára, de a másikuk számára nem az, azzal is érdemes szembenézni, hogy a két szülő eltérő elfogadást érez valamennyi fiával-lányával szemben.”
Azt, hogy hogyan állunk az elfogadásunkkal, mindig figyelnünk kell és ennek megfelelően reagálnunk a helyzetekre, nyílttá tenni, egyértelműen kifejezni ezt. A könyvben sok-sok konkrét példát, szóhasználatot, szituációt találunk, hogy ezt saját életünkre is alkalmazhatóvá tudjuk tenni, át tudjuk belőle venni azt, ami a mi családunkhoz illik, hogy ki tudjuk fejezni az elfogadás nyelvén is magunkat gyermekeink felé (passzív figyelemmel, értő figyelemmel, közléssorompók kiiktatásával életünkből, vagy szavak nélkül, vagy éppen a be nem avatkozással) és ki tudjuk fejezni tisztelettel, hatékonyan (én-üzenetekkel) azt is, ha valamit nem tudunk elfogadni.
Thomas Gordon egy másfajta szemléletet tanít, hozzáállásunkat változtatja meg és rendszerezetten ad a problémák megoldására útmutatót, kiindulva abból, hogy kié a probléma.
1. Ha a GYERMEKÉ A PROBLÉMA (például nem játszanak vele a többiek), akkor abban tudjuk szülőként leginkább segíteni, ha támogatjuk őt saját magának meglelni a megoldást vagy csak egyszerűen megfogalmazni az érzéseit. Jelen lenni és értőn figyelve meghallgatni őt. Nem utasítva, tanácsolva, kioktatva.
2. Ha a PROBLÉMA A SZÜLŐÉ (vagyis a gyermek viselkedése zavar bennünket, elfogadhatatlan számunkra), akkor 3 féle lehetséges utat vázol fel a Gordon-modell:
– kifejezni én-üzenettel a problémát, igényünket, és ezzel elérni a gyermeknél a változtatást, amit ő, hozzáállásunknak köszönhetően,
– változtatni a környezeten
o a környezet gazdagításával – érdekes tennivalókhoz alkalmas eszközökkel, játékokkal gazdagított élettér kialakításával, utazáshoz pakolt játékokkal,
o környezeti ingerek tompításával – pl. lefekvés előtt már nyugodt környezet, kevesebb inger biztosításával,
o környezet egyszerűsítésével – ahol a gyerekek egyedül is elboldogulnak ld. egyedül is felvehető ruhák, gyerekekre méretezett ruhásszekrények, kilincsek, törhetetlen csészék, lemosható falfelületek használatával,
o gyerekek mozgásterének korlátozásával – pl. kreatívkodó sarok létrehozásával,
o „gyerekbiztos” környezet kialakításával – a veszélyes viselkedések kivédésére különbözö intézkedésekkel ld. lábosfogók befelé fordítása a tűzhelyen, gyufásdobozok, törékeny tárgyak, nejlonzacskók, elemek, csúszós szőnyegek elrakása,
o tevékenységek átváltásával veszélytelenre, nem zavaróra – pl. zavaró tevékenységhez cseretárgy felajánlásával kedvesen, ld. régi újságok vagdosása, életlen kés próbálgatása,
o a gyermek felkészítésével a környezet várható változására – orvosi vizsgálatra, programra,
o nagyobb gyermekeknél számos egyéb módon is megelőzhetünk konfliktushelyzeteket (pl. saját ébresztőóra, naptár beszerzésével, közösen alkotott szabályok, programok tervezése)
– változtatni önmagunkon (pl. kiteljesedni a magánéletben, életprogramunkban, házasságunkban, felismerni, elfogadni és elengedni azt, amin nem változtathatunk).
3. Ha a probléma mind a gyermeket, mind a szülőt közvetlenül érintő, EGYMÁS KÖZÖTTI KONFLIKTUS, akkor a Gordon-modell a tekintélyelvű I. módszer (=szülő nyer, gyermek veszít) és az engedékeny II. módszer (=a gyermek nyer, szülő veszít) helyett egy harmadik, un. VERESÉGMENTES MÓDSZERRE tanít, melyben 6 lépésben juthatunk el egy mindkét fél által elfogadott megoldáshoz: 1. lépésként a konfliktus és az igények feltárásával, 2. lépésként ötletek gyűjtésével szabadon, 3. lépésként a javaslatok közös mérlegelésével, 4. lépésként a legjobb, minden fél által elfogadható javaslat kiválasztásával, 5. lépésként a gyakorlati lebonyolításra való előkészülettel, 6. lépésként a megvalósítás utólagos kiértékelésével, ha kell korrigálással.
A modell használatának családi életünkbe beépítésével átélhetjük, hogy megváltoznak berögződéseink, megtaláljuk igazi emberi arcunkat szülőként és a hangot gyermekünkkel, és megtapasztaljuk, hogy gyermekeinkben „egy újfajta tisztelet és gyengédség ébred szüleik iránt, amikor látják, hogy különbözőségüket nyíltan vállalva, emberi arcukkal mutatkoznak meg előttük. Ebben a vonatkozásban a gyerekek semmiben sem különböznek a felnőttektől: megszeretik, aki emberszerű, és bizalmatlanná vállnak azzal szemben, aki nem az. Arra vágynak, hogy szüleik igazi arcukat mutassák, és ne játsszák a „szülő” szerepét, akinek mindig egyet kell értenie szülőtársával, bármiről legyen is szó.”
Bármikor ráléphetünk erre az ösvényre. Thomas Gordon nagyszerű könyvében számtalan, egészen csecsemőkortól kamaszkorig tapasztalt példán keresztül vezet végig e szemléletformáló modellen, alkalmazásának, családi életünkbe beépítésének gyakorlati kérdéseivel kiegészítve. Szeretettel ajánljuk figyelmetekbe!
Fotó forrása: canva.com