..eszembe jut az az idős hölgy, akit egy kiállítás megnyitón láttam a közelmúltban. Nehezére esett a járás, és hosszú ideig egyfolytában állni sem tudott, a néhány mondatos bevezető után le kellett ülnie. De ahogy őt figyeltem, arra gondoltam, íme, egy igazi nő, sőt inkább egy igazi hölgy, akinek tartása van, fájós lábbal is egyenes a dereka, ő a belülről sugárzó méltóság. Nem, nem az a rideg fajta, aki távol tartja magát az emberektől – pedig a galéria alapítójaként akár meg is tehetné -, hanem az, aki kedvesen kapcsolódik másokhoz, például megsimítja az arcát egy kedves régi ismerősnek.
Számomra az „igazi nő” egyik jellemzője ez a bizonyos belülről sugárzó méltóság.
És Neked? Neked mi jut eszedbe, ki jelenik meg lelki szemeid előtt „az igazi nő” hallatán?
…ééés milyen érzések társulnak hozzá?
Annak érzed magad? Időnként legalább… vagy épp elengedted, mert nem látsz ki a gyerekek, a hegyekben álló mosatlan, elintézetlen tennivalók mögül, … és örülsz, ha egyáltalán (túl)élsz?
Másik női példaképem Sandra Bullock film karaktere. Irigylem, ahogy bátran és talpraesetten megoldja a problémákat. Valljuk be, naponta hányszor van szükség szuperanyai beavatkozásunkra.
A közelmúltban internetes felmérést készítettem „az igazi nő” témában. Meglepődtem, melyik tulajdonság került a dobogó tetejére: a”gondoskodás”.
Az első gondolatom az volt: huh, ez szuper! Anyaként hátradőlhetünk, mint „igazi nő”-k, hiszen a gondoskodásban tényleg jók vagyunk. Aztán az jutott eszembe, hogy ennél azért többre vágyunk, amikor a nőiességünkre, vagy annak a megélésére gondolunk.
Te mire vágysz nőként?
Talán egy csokor virágra, egy illatra, egy csinos ruhára, vagy esetleg egyszerűen szépségre?
Mi az, amit megkapsz ezekből? Mit kérhetsz, vagy mit kérhetnél? És te magad mit adhatsz meg magadnak?
Egyáltalán szoktál kapcsolódni a vágyaidhoz?
Említettem Sandra Bullockot, ő a szépségében is női példaképem. Úgy gondolom, a szépség szorosan kapcsolódik női voltunkhoz, nemcsak mint egy külső tulajdonság, hanem annak megélése vagy a környezetünkben felfedezése.
Időnként arra a szépségre és szabadságra vágyom, amit egy naplementébe való belefeledkezés jelent. Egészen különleges nyáron a Balaton parton a percről-percre változó hatalmas festővásznat csodálni. Milyen kellemes felfedezés volt az ősszel, hogy igazából nem is kell hozzá vízpart, elég itthon kisétálni az utca végére.
Te mitől érzed magad nőiesnek?
Van ehhez napi rutinod?
Állítólag egy nő lelkiállapotára az éppen viselt fülbevalójáról következtetni lehet. Számomra a napi rutin elég egyszerű: egy fülbevaló, egy hozzá illő nyaklánc, és egy illat.
Azért is kérdezem, mert anyaként már nem magánügy a nőiességünk. Felelősek vagyunk, milyen képet adunk tovább a lányainknak, fiainknak.
Te mit szeretnél, hogyan emlékezzen a gyermeked, miben volt nőies az anyukája?
Sokféleképpen lehetünk „igazi nők”, a felmérésből is ez derült ki. Szerintem jól tesszük, ha egyszerűen „igazi„-ak akarunk lenni: igazi Anna, igazi Bea, igazi Csilla, igazi Dóra…
Fontos, hogy hitelesen legyünk azok, akik vagyunk. Ehhez pedig arra van szükségünk, hogy ismerjük magunkat, merjünk őszintének lenni és kapcsolódni magunkhoz, a vágyainkhoz, a nőiességünkhöz.
Szóval, ma mitől érzed, éreznéd magad IGAZI-nak?
*A cikk borítóképeként használt szófelhő az említett internetes felmérésben a férfiak által adott válaszokból készült.
szerző: Kenessey Enikő coach, tréner